Manapság annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig cipő van a lábunkon, hogy egészen érdekes érzést nyújt néha mezítláb lenni a szabadban. A pici gyerekeknél ez sajnos fokozottan érvényes. A mezítlábas ösvények így különösen izgalmas kalandot jelenthetnek a gyerekek számára. Annyira óvjuk védjük gyermekeinket, hogy csak nagyon ritkán engedjük őket mezítláb járkálni, érezni a homokot, a füvet, a kavicsokat a talpuk alatt. Sok kisgyerek kétségbe is esik, amikor ilyen – a megszokottól eltérő – textúrákkal találkozik a lábacskája. Pedig ezek az élmények, tapasztalások kiemelt fontossággal bírnak a taktilis, azaz tapintási érzékelés fejlődésében. A taktilitás szerepe: a megfelelő idegrendszeri érésben segít a különböző érintéseken és nyomásokon keresztül. Ezek alapján fejlődik a testsémánk, a térérzékelésünk, a reakcióink is finomodnak, érik az érzelmi világunk is. A megfelelő mennyiségű és minőségű érintés nyomán tanulunk a határainkról, és lesz benyomásunk mások határairól és igényeiről is, tehát a társas érintkezésekben is fontos szerepe van. Segíti a magabiztosságunk és érzelmi biztonságunk kialakulását. Alul- vagy túlműködése sok zavart okoz a mindennapok során, érdemes ilyen esetekben célzottan is fejleszteni. Kiváló lehetőséget ad erre például a mezítlábas ösvények használata, ahol a legváltozatosabb felületű természetes anyagokkal találkozhatunk testközelből.A talpasösvény jó hatással van az anyagcsere-folyamatokra, felpezsdíti a vérkeringést, erősíti az érfalakat, stimulálja a talpi reflexpontokat, ami elősegíti a talpi érzékelés kifejlődését, illetve csökkenti a lúdtalp kialakulásának esélyét. Jótékony hatással van az idegrendszerre, valamint közrejátszik az egyensúlyérzék fejlődésében is. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a gyermekek játékos formában ismerkednek meg az ösvényen található természetes anyagokkal..
|